-Sarah,jól vagy?-kérdezi hangosan Simon.-Elvigyelek?
Egy éles hang zengett a fiú fülében.
-Hagyd a lányt és menjünk.-a hang tulajdonosa nem volt más,mint Simon új barátja Ethan.Amióta Simon egy erősebb gimibe jár,szinte minden idejét Ethan Razor társaságában tölti.-Menjünk már,haver.Egyre jobb a buli,kár lenne kihagyni.
Simon csak kapkodta a fejét, hogy kire is figyeljen,de ez nehéz volt.A mellette térdeplő lány kába volt,mintha drogot kevertek volna az italába.
-Gyerünk,-szólt oda Simon,ezzel a lányt magára hagyta.-az első sorba kell jutnunk.
-Ez az én Simonom!-állapította meg büszkén Ethan,majd elkezdte maga után rángatni barátját.
Simon reggel fél ötre ért haza.Az anyja már délben kopogtatott az ajtón,de persze sikertelenül.A fia még csak meg se szólalt.
-Simon kelj már fel!-dörömbölt az ajtón Mrs.Lewis.-Ha rajtad múlna minden nap reggeltől-estig az az ágyat nyomnád!
-Még csak dél van!-morogta durcásan Simon.
-Fiam,ezt nem csinálhatod.Amióta átvettek az új iskolába,teljesen megváltoztál.Ethan és te folyamatosan éjszakáztok,szinte sosem vagy itthon!-Elainet már a sírás kerülgette amikor erről beszélt.-Reggelente jársz haza,és egyre rosszabban teljesítessz a gimnáziumban!Azért dolgoztál annyit az elit gimnáziumért,hogy aztán tönkretehess mindent,amit eddig felépítettél?Mit akarsz az élettől,Simon?
-Azt akarom,hogy hagyj egy kicsit élni.Ne szaglássz utánam,mintha egy folyamatosan részeg drogbáró lennék,mert te is tudod,hogy nem vagyok az.Csak végre olyan életre vágyok,mint minden korombeli.
-Nem emlékszel rá,hogy ki voltál hónapokkal ezelőtt?
-Csak nem akarok rá emlékezni.
-Sokkal büszkébb voltam rád.Nem voltál az iskola legnépszerűbb tanulója,mégis volt életed és egy különleges személyiség voltál.És ma mi vagy?Ma egy átlagos kis suttyó.Ez így nem mehet tovább.El vagy szállva magadtól.-mérgelődött az anyja.-Ha így akarod a szünet többi részét is tölteni egész nyáron,esküszöm bezárlak a szobádba!És megkérlek ne felejtkezz el a táborozásról.
-Milyen táborról beszél?-Simon meglepően pillantott az anyjára.-Te el akarsz engem küldeni valahova?
-Ugye emlékszel a zenetáborokra?Tíz éves korodban voltál először.Azóta minden éven jársz.És tudom,hogy legbelül most is el akarsz menni.
-Eszem ágában sincs ezen a nyáron is egy csapat lúzer zenésszel szórakozni.Végre van néhány barátom.Végre tudják a nevem.Nem ronthatok a hírnevemen.
-El sem hiszem,hogy ezt mondod!-borult ki Mrs.Lewis.-Szerinted apád ezt akarná?Hogy ilyen fia legyen?A tábor ki lett fizetve,nem kevés pénzt dobtam ki rá!Elmész,ha akarsz,ha nem.
Simon édasanyja kihátrált a szobából,becsapva maga után az ajtót.A fiú egyedül maradt a gondolataival.Milyen is volt a régi Simon?A régi Simon egyáltalán nem volt jófej.Nem voltak barátai,maximum egy-kettő,nem járt szórakozni,nem törődött vele senki,csak ő volt és a videojátékai,állandóan béna szemüveget hordott és kopott cuccokat,egy iskolás bandában dobolt.A mai Simonnak van néhány menő barátja,akik ugyan szintén leszarják,de legalább van hova ülnie az ebédlőben,van kivel bulizni járnia,a mai Simon eléggé bunkó,drága ruhákat hord,és ritkán látni szemüvegben,mert egyébként kontaklencsét hord.
Feldúltam kapta fel a mobiltelefonját,majd felhívta Ethant.
-Te végül is gazdag srác vagy,nem?-kezdte rögtön egy kérdéssel a beszélgetést.
-Viszonylag.
-Akkor megmentheted az életemet.Egy gagyi tehetséggondozóban.Tábortűz és tízévesek,zenészek és bűvészek,meg minden szar.
-Szóval kell a pénz egy új cilinderre?-szinte hallani lehetett,ahogy Ethan felvonja a szemöldökét.
-Kuss,szar a helyzet.Értessz valamihez,nem?
-Éppen értek egy-két dologhoz...Hol fizessem be magam?
Simon fellélegzett.Legalább nem egyedül kell végigszenvednie a tábort.És azzal,hogy elmegy,talán az anyját is megbékítheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése