Ethan a bejárati ajtó előtt várt,elterpeszkedve a sarokban álló régi hintaágyon,és a piszkos kezében előbukkanó cigi,mint mindi,most is nála volt.A másik kezével a telefonját nyomkodta.
-Igen!-kiáltott fel, amikor Simon a lépcsőhöz ért.-Király vagyok a Flappy Birdben!Azért 109 pont nem kevés.
Simon lekapta a fejéről a sapkát,és ledobta a válláról a féltucat holmiját.-Hol jártál?
Ethan,felállt felkapta a mellette lévő táskáját és vállat vont.-Te most ezt komolyan gondolod, hogy elmegyünk egy gyerekeknek tartott zenetáborba?-a fiú keresztbe fonta a kezét és idegesen,de mégis viccesen nézett a barátjára.
-Gyakorlatilag még nem vagyunk felnőttek.Nem töltöttük be a huszonegyet.-mondta a Simon,kicsit meglepődve saját magán.-És reménykedem,hogy nem gondoltad meg magad.Muszáj mennünk,mert nem volt olcsó és nem vagyunk annyira király anyagi helyzetben.Nekem sincs nagy kedvem ötévesekkel verni a dobszerkót,mint egy elmeháborodott.
Ethan pár percig furcsán meredt barátjára.
-Az én furgonommal megyünk.-jelentette ki.-Remélem nem csak négy és tizenkettő közötti lányok lesznek ott,mert esküszöm otthagylak a kis művészpalántákkal.
-Ez mind szép és jó.-kezdte óvatosan Simon.-De a zenebusszal kell mennünk.A jegyeket is tartalmazza a tábor ára.-A MIVEL?!-akadt ki teljesen Ethan.
-Ó,anyám,a zenebusszal.Ami begyűjti a táborozókat,és elviszi őket a táborhelyre.
-Na nem.Én ezt nem csinálom!
-Nem kívánságműsor.A sportpályánál várnak ránk.
Mintha a kivégzésükre mennének,olyan szomorúsággal indultak el a buszhoz.Ethan napsemüvegben és nagykabátban indult el,magára vonzva a járókelők tekintetét.
A pályán már nagyban gyülekeztek a gyerekeket kikísérő szülők.A napon álldogáltak a zenészkölykök,szinte mind egy-két fejjel alacsonyabbak voltak Simonnál és Ethannél.
Egy középkorú,batikolt pólót viselő férfi lépett oda hozzájuk,papírral és tollal a kezében.Megállt előttük,és hosszasan bámulta a két srácot.
-Megkérdezhetem,mit szeretne az ijesztő hippibácsi?-kérdezte unottan Ethan.Még el sem indultak,de már utálta a társaságot.
-Fel kell vennem az adataitokat.Név,kor,és hogy milyen hangszeretek van.-sorolta a férfi elképesztő lassúsággal.
-Simon Lewis,tizenhét,dobon játszom.De gondolom tudja,Jeff.
-Ethan Razor,papíron tizennyolc.Sok hangszerem van,kedves Jeff.Szeretem a hangszereket.De most csak egy furulya van nálam.Igazából mindig nálam van.Hozzám van nőve.Tudja,nem láthatja bárki,ha szeretné megmutatom...-Ethan perverz mosolyt villantott a hippi felé.
-Razor,NE!-szólt barátjára Simon.Életének legtöbb nyarán Jeff volt a csoporvezetője,nem akartam,hogy Ethan teljesen lejárassa.
Másfél órát álltak a tűző napon,a szél dél körül szinte majdnem teljesen elállt.Megváltást jelentett,ha egy gyenge fuvallat érte a tömeget.Végül egy nagy színes jármű gurult be a forró placcra.kínzó lassúsággal.Az oldalán "Zenetábor-az ifjú virtuózok kalandja" felirat állt óriási színes betűkkel.
Simon végig abban reménykedett,hogy amíg helyet nem foglalnak,Ethan nem tesz hangos megjegyzéseket.A táborozók kettesével vonulhattak fel a buszra,katonás rendben.A haladást az is megnehezítette,hogy a hangszereket is el kellett pakolni.Elvileg a tábor mindenkinek szolgáltat hangszereket,de sok gyerek ragaszkodott a sajáthoz.Egy kisfiú tubájával több,mint húsz percet bajlódtak.Simon és Ethan állt a sor végén,mivel Jeff azzal érvelt,hogy ők már kinőttek a tolakodásból.Szóval ők nyugodtan utazhatnak akár állva,és tovább sülhetnek a napon.Miért ne?
Felesleges volt attól félniük,hogy nem lesz hol ülniük.Mindenkinek pontosan meg volt határozva a helye.A fejtámlákra névre szóló baseball sapkákat akasztottak.
-Ennél jobb nem is lehetne.-Ethan ráugrott az ablak melletti ülésre,hanyagul fejére csapva a sapkát.-Nekem eddig kimaradtak a trendi nyári táborok.Sosem késő pótoli.
-Egyedül azt tart vissza attól,hogy kivessem magam a buszból,hogy tiéd az ablak melletti ülés.És az,hogy hátul vagyunk.Elől mindig hánynak.-Simon unottan fintorog,aztán előveszi a mobilját.-Pontosan négy és fél óra múlva odaérünk.
-NÉGY ÉS FÉL?-Ethan úgy pattan fel az ülésről,mintha meggyulladt volna.-Mármint NÉGYSZER HATVAN PERC és MÉG HARMINC?
-Csak abban az esetben,ha gyorsak leszünk.
-Mennyivel megy ez a szar?Kis afrikai rabszolgák húznak el a táborhelyig?Tulajdonképpen hol is van a táborhely,egy másik univerzumban?!
-Kibírod.-Simon visszarángatta barátját maga mellé.
Ethan durcásan a szemébe húzta a sapkáját,egy idő után el is aludt.Közben zengett a busz.Folyamatos kiabálás,éneklés és névsorolvasás zaja mellett szinte lehetetlennek tűnt aludni.Viszont Ethan halálos nyugalommal nyúlt el a helyén,mit sem észlelve a külvilágból.
Két óra utazás után tért magához.Egy darabig hallgattuk a minket körülvevő srácokat,aztán Simon felsóhajtott:
-Nem győzök bocsánatot kérni azért,mert ide hoztalak.
-Felesleges bocsánatot kérned,talán még élvezni is fogom.-Ethan Razor nem olyan fajta srác,akiből kinézné az ember,hogy elvan egy zenetáborban.Az a fajta srác,akit csak egy gettóban tudnak elképzelni,fűárusítás közben.-Mint mondtam,ez is kimaradt az én gyerekkoromból.
-Néha elgondolkodom,volt-e gyerekszobád.-jelenti ki Simon.Aztán legszívesebben vissza is szívná,félve attól,hogy túl bunkó volt.-Mármint úgy értem,túl sokszor említessz olyan kihagyott dolgokat,amik nálunk mind alapnak számítottak.
Talán nem a zajos busz volt a legmegfelelőbb helyszín ahhoz,hogy Ethan megossza történetét Simonnal.
-Ismersz egy verziót.-Ethan elgondolkodva babrált az egyik piercingjével.-Meséld el.
-Állítólag árva vagy.Legalábbis valami olyasmi.De ez minden.Te eddig nem beszéltél a múltadról.
-Ha nem rohansz el sikítva,röviden megoszthatom veled.
Simon a homlokát ráncolva bólint.Nem tudta,mit kéne reagálnia Ethan hirtelen kirohanására.
-A te világodban vannak emberek,állatok és növények.A három csoport kisebbekre bontható.Más-más fajtákra.Az embereknek általában csak a külsejük különbözik,képességeik korlátozottak.Mit szólnál,ha azt mondanám,hogy van aki át tudja lépni a korlátokat?-Ethan nagyon furcsán viselkedett.Pár másodperc alatt átvedlett tanárrá,még a hangja is megváltozott.Simon kezdett összezavarodni.
-Úgy érted,van olyan,hogy természetfeletti?Létezik valaki,aki különleges képességekkel rendelkezik?-Simon kezdett aggódni barátja szellemi épségéért.Varázslók csak a mesékben vannak.Különleges képességű emberek nem léteznek,ahogy szörnyek sem,csodák sem.-Ne nézz hülyének.
-Ez nem hülyeség!-csattan fel Ethan.-Még ma be tudom bizonyítani,hogy vannak természetfelettiek.Főként azt,hogy van Alvilág.Léteznek démonok.Itt járkálnak közöttünk.Lehet,hogy épp itt sétálgat pár a buszunk mögött,nem tudhatom.És,hogy megvédjék világunkat a démonoktól,léteznek Árnyvadászok is,angyalok és emberek véréből született harcosok.Valamint élnek alvilági lények.Vámpírok vérfarkasok,tündérek,boszorkánymesterek.Olyanok,mint én...
Simon elkerekedett szemmel bámult Ethanre.A srácnak nem nőttek szarvai,nem lett kígyónyelve,nem harapta át Simon torkát.Nem csinált semmit.Ugyanaz az Ethan Razor ült vele szemben.
-Na jó,most elég ennyi.Fontos információ,hogy nem,ismétlem:NEM vagyok rád veszélyes.Még jól is jöhetek.-sóhajt Ethan.-Ígérd meg,hogy mindent titokban tartassz,amit most mondtam.Nem oszthatod meg senkivel!Különben sajnos veszélyes leszek,és egy csettintéssel felgyújtalak.
-Eszemben sincs erről pofázni.Bekerülnék az elmebetegek vidám kis világába.Ez ijesztőbb,mint te vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése